Hazatér

Ma is vár az utca lépte az éjjeli folyó,
s az a tér, hol gyermek álmod néha látható.
Én itt maradtam úgy mint mások s ha változunk is rég,
van helyed a világ szélén ülj le maradj még.

Ez az éj ezer fényes ébren álmodó,
s aki jár az a vándor a színes Földgolyó.
Jöjj szabadnak én is szállok, s bárhogy neveznéd,
ez lehet mit te is kértél, mi mindig elkísér.

Refr.:

Egy hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét,
a szívünk az a test a vér.
Hajó, mi a kikötőkbe néha el sem ér,
hidd el majd hazatér.

Ami fáj te is, látod nem kézzel fogható,
s nem reméld, hogy minden ajtó be is zárható.
Szeress úgy, ahogy vágyod az ismeretlent rég,
van helyed a szívek mélyén, ülj le, maradj még.

Ez az éj, s ki fényét festi az a bolond ö a Hold,
s aki vár az a Nap ki ébreszt minden hajnalon.
Jöjj szabadnak én is szállok, s bárhogy neveznéd,
ez lehet mit te is kértél, mi mindig elkísér.

Refr.:
Egy hajó, mivel végigjárjuk az élet tengerét,
a szívünk az a test a vér.
Hajó, mi a kikötőkbe néha el sem ér,
de hidd el majd hazatér.