Bartók Krisztián sokak számára ismerős lehet, hiszen a Megasztár mellett korábban több versenyben is megmérettette magát. Az, hogy eddig mégsem jött össze a “nagy áttörés”, abban talán Krisztián egyénisége is szerepet játszik, az, hogy egyáltalán nem mondható átlagos srácnak. Az Army Of Lovers egykori slágerének magyar verziójából készült első kislemez klipje sem éppen szokványos: az egész egy show, egy revü, ami roppant szórakoztató. A 28 éves énekesnek a napokban - több éves énektanulás és színpadi rutin után - végre megjelenik első nagylemeze, 1x1 Forradalom címmel.
Flyerz: Mennyire tükrözik a személyiséged a dalok?
Krisztián: Úgy gondolom, hogy amikor egy előadónak több szerző is dolgozik, akkor az általában nem az előadóról szól, hanem a szerzők valahogy rányomják a stílusjegyeiket. Bizonyos szerzők dalait ha összegyűjtenénk, sokkal egységesebb képet kapnánk, mintha azokat az albumokat nézzük, amiken közreműködtek. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy csak egy zeneszerző - Dandó Zoltán - és egy szövegíró - Krcsmarik István - segítsen nekem, és szerintem teljes mértékben sikerült eltalálniuk, hogy milyen is vagyok én.
Flyerz: A kiadó teljes szabadságot adott?
Krisztián: Igen, bizonyos kereteken belül szabadon szárnyalhattunk, úgyhogy kellően érdekes lett az album. De azért előfordult, hogy behúzták a vészféket. Volt olyan dal, aminek a szövegét például meg kellett változtatni. A szövegek nagyon fontosak az albumon, sokszor másképp kell értelmezni őket, mint ahogy ott vannak. Sokkal több jelentésük van, mint ami elsőre leesik. Az a legszebb, hogy szó szerint is van értelmük, de annál érdekesebbek, minél többször hallgatod.
Flyerz: Te poplemezt szerettél volna, a tartalmas szöveg nem ellentmondás egy kicsit?
Krisztián: Nem. A zene az, ami miatt a dalok azonnal befogadhatóak, mindekit megérintenek. Minden szempontból poplemez lett, egy feldolgozás is felkerült az albumra, ez lett a bemutatkozó dalom, a Forradalom. A többség már nem emlékszik erre a slágerre, de mindenképpen ismerős lehet. Nem akartam valami triviális dalt átdolgozni, mert akkor sokkal erősebb az emberekben az összehasonlítás vágya és akkor a magyar verzió könnyen elbukhatott volna. Arról nem is be szélve, hogy mennyire közel áll hozzám ez a dal, ez a stílus.
Flyerz: Mit jelentett neked a Megasztár?
Krisztián: Mivel nem jutottam be a döntőbe, nem mondhatnám, hogy sokat, bár így figyelt fel rám a kiadóm. Mindig hajtott a bizonyítási vágy, de a műsor kapcsán nem kaptam olyan nagy publicitást, mint a többiek, ezért inkább úgy mondanám, most tiszta lappal indulok. A klipem nagyon figyelemfelkeltő, és eddig a kritika is csak pozitív volt, úgyhogy „magamutogatásban” jól haladok.
Flyerz: Miért ez lett az első dal?
Krisztián: Két lehetőségünk volt, vagy az ismertebb, Forradalom jön ki elsőnek, ami azonnal kapcsolatot tud teremteni az emberek felé, vagy egy saját dallal. Én saját számot szerettem volna, mert nagyon sokat jelentett volna, hogy megmutassam, milyen vagyok. A kiadó máshogy látta, de sebaj, ezt a második klipben is megtehetem.
Flyerz: A többi dal is ilyen popos, diszkós?
Krisztián: Alapvetően igen. Nem mondanám, hogy az album egységes hangulatilag, inkább szerteágazó, pontosan azért, hogy mindenki megtalálja a magának való dalt. Van néhány szám, ami a magyar popzenét tükrözi, sablonosnak nem nevezném, de szándékos, hogy legyenek ilyen dalok, amik könnyen érthetőek. Van öt szám, ami hangszerelésben a 80-as évekre utal vissza, mint a Duran Duran vagy Kylie Minogue zenéje - ilyenre Magyarországon az utóbbi években nem volt példa.
Flyerz: Azt hallottam, hogy igen szókimondó ember vagy. Ez igaz?
Krisztián: Meglehetősen. Mostanában próbálom mindezt kordában tartani. Nem baj, ha szókimondó vagyok, de meg kell tanulnom, hogy vannak helyzetek, szituációk, amikor nem kell annak lennem.
Flyerz: Emellett az emberek véleménye is megosztott veled kapcsolatban. Te ezt hogyan látod?
Krisztián: Én soha nem akartam provokatív lenni. Ez szerintem egy előítélet velem kapcsolatban, aminek vagy megfelelek, vagy nem. Egy skatulya, amibe még az elején belekerültem és nagyon nehéz ebből kiszabadulni. Valamilyen szinten nem is szeretnék átlagos lenni.